Számos módszer létezik a szerszámacél gyártására. Az egyik fő módszer az elektromos ívkemence (EAF). Az EAF magában foglalja az újrahasznosított acélhulladék olvasztását ötvöző komponensekkel egy elektromos ívkemencében. Az oxidáció megelőzése érdekében a megolvadt keveréket vegyszerekkel keverik, és egy hatalmas merőkanálba adagolják. Miután ebben a finomítási szakaszban eltávolították a szennyeződéseket, az acél készen áll arra, hogy hatalmas formákba folyjon, és tuskákat képezzen.
Az elektrolagos finomítás (ESR) az elektromos ívkemencés finomítás alternatívája. Ezzel a módszerrel progresszív olvasztási technikával sima felületű, cső (lyukak) vagy porozitás (tökéletlenségek) nélküli tuskákat állítanak elő. Ez rendkívül jó minőségű acélt eredményez minimális tökéletlenségekkel. A szerszámacél gyártásának egyéb gyakori lépései közé tartozik.
1. Lágyítás: Az acél felmelegítése egy bizonyos hőmérsékletre, és egy bizonyos ideig ott tartása, majd ismét lehűtése. Ez a folyamat megváltoztatja az acél molekulaszerkezetét, ezáltal kevésbé törékeny és könnyebben megmunkálható.
2, Meleg vagy hideg húzás: A húzási eljárást szerszámacélokhoz használják nagyobb tűréshatárok, kisebb méretek vagy egyedi formák elérése érdekében. Nagy szilárdságuk és korlátozott alakíthatóságuk miatt a szerszámacélok többszörös rajzot vagy forró húzást igényelnek akár 540 fokos hőmérsékleten is. A hidegrajz általában egyetlen fényrajzra korlátozódik. A hideghúzás általában egyetlen könnyű húzásra korlátozódik, hogy megakadályozza az anyag eltörését.
